Térey János (1970-2019)

Már ő sincs.  Vele kapcsolatban bensőségesebb érzéseim vannak, a Boldogh ház, Kétmalom utca című önéletrajzi regénye egészen fantasztikus. Tudom, nem csak ez tartozik az életművéhez, viszont számomra ez az írása az, amelyik különleges kapcsot alkot kettőnk között – van benne egyfajta gyermeki vágyakozás a műveltség iránt, aztán valamilyen sejtelmes félelem az ismeretlentől, amely végül magával is ragadja. 

Fiatalkori képeit nézegetve hasonlóságot vélek felfedezni közöttünk, én is szerettem íróasztallal és írógéppel és könyvekkel pózolni (bár ezen fényképeim sajnos elvesztek), jómagam is úgy éreztem, hogy valami nagy dologra vagyok hivatott, ahogy ezt Térey tekintetén is észrevettem. 

Furcsa, sokszor érzem, hogy hasonlítunk, de nem tudom megfogni, konkretizálni. Ijesztő.

"Engem Isten alkotott,

És Isten nem teremt selejtet.

Ez egy keresztény kiképzőtábor,

Ahol muszáj darócot viselned."      

(Az irgalmi negyedben)