Passuth László (1900-1979)

Passuth könyvei a Kádár-kor divatos művei voltak, szinte alig volt olyan könyvespolc, amelyen legalább egy kötet ne állt volna. Ezek a regények hihetetlenül részletgazdag írások, az Esőisten siratja Mexikót vagy például a Megszólal a sírvilág szenvedélyesen ragad magával, aki szereti a történelmi regényeket, az biztos nem fog Passuth Lászlóban csalódni. Véleményem szerint manapság méltánytalanul elfeledett szerző, ezt magyarázhatjuk esetleg az olvasási szokások, igények megváltozásával és avval, hogy az "átkosban" volt népszerű, népszerűsített író. Mindenesetre, ha az olvasó többet kíván, mint egyszerű kalandos történet, akkor ezekkel a könyvekkel nem fog mellé, garantáltan jól fog szórakozni és nem lesz elvesztegetett az olvasással töltött ideje.

A Rézkor, a Kutatóárok, a Barlangképek és a Gyilokjáró például önéletrajzi írások, melyek kitűnő stílusban tárják elénk Magyarország mindennapjait az első világháború kezdetétől egészen a második világégés végéig. A történetek vezérfonala az író magánélete, saját történelme, azonban rajta keresztül betekintést nyerhetünk a zűrzavaros évtizedekbe.

Írói stílusa nem könnyed, ám nem is élvezhetetlen, olvasás közben oda kell figyelni, viszont a történet visz magával, a művelődéstörténeti információk összhangban vannak a sztori fonalával.