Nádas Péter (1942- )

Nádas Péter a másik nagyágyúja a modern magyar irodalomnak, az ő művei magasabb szintű műveltséget és felkészültséget igényelnek, nála valóban rá kell hangolódni a történetre, én nem tudom úgy olvasni őt, hogy gondolok egyet, leülök és felcsapom valahol valamelyik könyvét. Ő az a szerző számomra, akihez meg kell érjek, akihez fel kell nőni, máskülönben semmit sem fog nyújtani nekem a regénye.

Olyan terjedelmes, mint Musil vagy Proust, a pillanatot képes egy tucat oldalon keresztül bemutatni, s miközben olvasom az az érzésem, hogy a fonalat már valahol régen elvesztettem, de olyankor - általában - jön egy mentőöv, egy félinformáció, amely visszazökkent az idővonal helyes síkjára és küszködhetek tovább. Küszködés, igen, ezt használom vele kapcsolatban, mert bár nem vagyok még hozzá elég érett és művelt, de ennek ellenére rendszerese nekifutok a Párhuzamos történeteknek vagy az Emlékiratok könyvének, s rendre lepattanok harminc oldallal később, kimerülve, kizsigerelve, holtfáradtan.

De - általában - élvezem.