Isten és a rossz 1.

  A minap egy érdekes kérdést szegeztek nekem – kolléganőm arra volt kíváncsi, hogy vajon a rosszat is Isten teremtette-e, vagy sem, mert nemrégiben megnézte a Viskó című filmet, és abban azt mondta valamelyik szereplő, hogy a rossz azért van, mert Isten szándékosan a teremtett világba helyezte. 

Hirtelen nehezemre esett a válasz, mert nem tudtam eldönteni, hogy a hivatalos verziót adjam elő, vagy pedig a Teilhard vízióján alapuló saját véleményemet, majd végül az utóbbi mellett döntöttem.
A hétköznapi ember általában nagy dilemmába képes zuhanni akkor, amikor össze kellene egyeztetni Istent és a világban lévő rosszat egymással, s aki kevésbé jártas a teológia berkeiben, az bizony óhatatlanul is tévútra sodródhat, persze nézőpont kérdése, hogy kinek mi a tévút.

Eredendően az Úr jó és szeretetre méltó – ez a kereszténység és a többi monoteista vallás alaptétele, nyilván nehezen lehetne olyan istenséget követni és imádni, aki (vagy ami) híján van az előbb említett attribútumoknak, ergo kiállhatatlan és zsémbes szomszéd módjára viselkedik. Az Úr jósága összeegyeztethetetlen avval, hogy szándékosan ártani akarjon bárkinek is, vagy pedig örömét lelné abban, hogy a tőle függő teremtményeit egy általa kreált felsőbbrendű entitás éjt nappallá téve gyötörje. A vallások általában nem magyarázzák részleteibe menően a bűn, gonosz, rossz kifejezéseket, s akkor is hajlamosak a szűkszavúságra, ha ezek eredetét kell meghatározni, megelégszenek annyival, hogy mindezek a dolgok léteznek és tevékenyen befolyásolják az emberek mindennapjait, múltban, jelenben és jövőben egyaránt. Avval szokás kezdeni, hogy az eredeti bűn az első emberpár rosz döntése nyomán jött ebbe a világba, de jómagam fenntartásokkal viseltetek eziránt, mert Ádám és Éva – a Szentírás szerint – nem az első teremtmény volt, aki rosszul döntött, hiszen ott volt Lucifer, a fényhozónak (is) becézett angyal, aki megelégelte Isten közelségét és úgy gondolta, hogy ő maga is tökéletes teremtő isten lehetne. 

Tulajdonképpen mi is a bűn? Mit értünk az alatt, hogy valaki bűnt követ el, mikor bűnös valaki?

Mióta az emberiség civilizálta magát és komplexebb társadalmi formációkban éli életét, azóta igyekszik kialakítani olyan szabályrendszert, amely, ha nem is mindenkinek, de a döntő többségnek megfelel és igyekszik kordában tartani az indulatokat, megpróbálja szabályozni a társas együttélés legelemibb részleteit is azért, hogy az emberek ne irtsák ki egymást rövid idő alatt. Bűn az, amely a bevett és rögzített törvényeken, normákon áthág, s ezzel most nagyon általános módon fogalmaztam, így viszont sokkal érthetőbb a lényeg. A rossz egy választás eredménye, semmi több, de mégis ez minden. Meggyőződésem, hogy az embernek mindig van választási lehetősége, viszont a döntésének következményei – ha tudatában van velük – erősen befolyásolják őt. Nem mindegy, hogy A vagy B vagy C, főleg akkor, ha mindhárom opció a döntéshozó személyre nézve hátrányos következménnyel jár.

Szabad választás – ez az a több, a plusz, amely mint legnagyobb és legértékesebb (olykor legnehezebb) ajándék az embernek megadatott. 

A köztudatba a szabad akarat kifejezés égett bele az évszázadok során, s nem mondom, hogy bizonyos esetekben nem állja meg a helyét, de személy szerint én a teológiában lecserélném a szabad választás kifejezésre, mert az jobban tükrözi mindazt, amit magában hordoz, illetve demonstrál.

(folytatás hamarosan)