Hamvas Béla (1897-1968)
Az ő neve manapság egy ikon, habár ez ellen biztosan kézzel-lábbal tiltakozna. A tradicionalizmus legjelentősebb hazai képviselője, s meggyőződésem, hogy ha mondjuk Angliában vagy pedig az USA-ban születik, meghatározó szellemi vezetője lenne az emberiségnek – így viszont "csak" a mi "prófétánk" marad.
Az Első Világháború lelkileg is megroppantotta, de a Fővárosi Könyvtárban végzett munkája során újraépítette lelkét és szellemét. Úgy vélte, hogy az emberi kultúra egy teljes, összefüggő egész, amely egy kezdeti pontból haladva egy végső állapot felé tart (esetleg volna valamilyen rejtett párhuzama Teilhard de Chardin elméletével?). Nála békésen elfér egymás mellett Jézus, Buddha, Lao Ce, Konfuciusz meg mindenki más, aki egy kicsit is hozzátett valamit az emberiség szellemi fejlődéséhez.
A két világháború között élte fénykorát - ha szabad így fogalmazni, ebben az időszakban munka közben kutathatott, írhatott, senki és semmi nem zavarta dolgában. A második világégés elpusztította kéziratait, könyvtára nagy részét a házukkal együtt, ez újabb csapást jelentett számára, s a sokaknak új reménnyel kecsegtető 1940-es évek második fele nem vette őt számításba, Lukács György miatt mellőzték a kulturális életből. Hátralévő éveiben csak a fióknak írt és dolgozott, raktáros munkát végzett és éjjeliőr is volt, mindenféle alantas beosztásokban fordult meg, azonban tartással viselte sorsát, mást úgysem tehetett.
Kiskertet művelt, a gyümölcsfáihoz ragaszkodott feleségén kívül, a természetben találta meg hű és befogadó hallgatóságát, ez inspirálta újabb és újabb művek megírására.
Számomra olykor furcsa, időnként nyakatekert, sokszor nem tudom megfogni a fonalat, de ha egyszer elkapom azt, akkor csodálatos élményt nyújt olvasása.
Scientia Sacra, A bor filozófiája, A láthatatlan történet – nekem ezek a legkedvesebb írásai, épp annyira telített misztikummal, amennyit a hétköznapi olvasó még elvisel. Egyesek szerint a Karnevál egy zseniális mű, nekem még nem sikerült megbirkóznom vele, viszont az Olbrin Joachim csodálatos utazása akkora kedvenc, hogy hangoskönyvben rendszeresen hallgatom.
Véleményem szerint Hamvas Bélához nem szabad tudományos szándékkal közeledni, sokkal lazább szűrőt kell használni, és akkor élvezhető lesz mindaz, amit leírt, majd ha sikerül könnyedén befogadnunk, utána akár akadémiai szemszögből is vizsgálhatjuk, ha nagyon muszáj, de szerintem őt csak olvasni kell, csak összhangba kerülni vele.
