emlékirat
"ujjgyakorlat"
Hát én meg úgy voltam vele, hogy nem erőltetem - igaz, hogy hát-val nem kezdünk mondatot, se háttal nem beszélünk senkihez, én most mégis udvariatlan leszek, elvégre én állok (ülök) a billentyűzet fontosabbik végén, az alkotó szekcióban.
Most éppen nem hallom tisztán a háttérben búgó meditációs zene dallamát, mert megy a nyomtató, okádja kifele a színes papírokat, jóllehet feleslegesen, s ezért a harcos környezetvédők, akik még a lumpen hódokat is megennék, szóval ezek halálomig ölnének, mert pazarlom a papírt a drága fából. Én már csak ilyen vagyok, hódot nem eszek, papírt pazarolok, környezetet nem védek. Megnyugtathatna, hogy vagyunk még így ezzel néhány millióan, de inkább nem feszítem a húrt tovább. Had menjen csak az a nyomtató...
"Bögrés" is odavan már pár éve, a kőbányás helyett mennyei mannát kortyolgat, vagy valami tüzes löttyöt attól függően, hogy melyik térfélre került, hogy az Örökkévalóság bazsarózsás-liliomos főkapuján ballagott be sajátos félmosolyával, vagy pedig odatessékelték a hátsó vasajtóhoz, a nagy sor végére, ott iparkodjon befele a bibircsókos intéző asztala felé, addig is nyugodtan zsebre teheti a kezeit, itt már nem szólnak érte, ahová ő kerül, ott ezzel nem fog már foglalkozni.
"Hmm, éérdeköss" - mondta mindig, amikor valami olyan történt vele, amely meghajlította kissé morális szabályainak gyengécske abroncsát. Azért mindig benne volt a kekec hajlam, szeretett odaszúrni az embereknek, persze ha kapott egy-egy fülest, akkor meg csak dünnyögött, hümmögött, s a megszokott félmosollyal az ajka alatt hazaballagott. Mindig elnyújtotta a szavakat, így mondatai sokkal tovább tartottak, mint az átlagemberé, de azért a tej nem aludt volna meg a szájában. Sírni nem sokat s nem sokan látták, ha ugyan látta valaki, panaszra se gyakran állt a szája, elfogadta azt, ami van és úgy ahogy van, legyen szó a tőle távolba vitt gyereke miatt érzett hiányról, vagy pedig a testét emésztő átkozott rákról. Hát elfogadta azt is, ezt is, tudatalatt ismerte azt a bölcs mondást, hogy ne akard megváltoztatni azt, amit nem tudsz megváltoztatni. Szerette ő a sört, meg nyilván a tüskét is, szerette ő a finom ételt, a jó társaságot, még dolgozni is szeretett, munkával nem nagyon lehetett elszomorítani, szerettem is vele dolgozni, az izzadós lába ellenére is.
(Most a dallamos relax-zene pont passzol ezekhez az emlékekhez, lágy zongoradallamok, finom pánsíp, az örökkévalóságba olvadó elmúlás érzése.)
A testében mégsem az alkohol okozta a problémát, jóllehet nem is segítette elő a gyógyulási folyamatot, azonban a vetőmag csávázásához használt vegyi anyag éveken keresztül beszippantott mennyisége volt az, ami megkapaszkodott a szervezetében és aljas módon elkezdte felfalni a gazdatestet. Mert a daganat értelmetlenül, természetellenesen, logikátlan módon működik. Nincs benne semmilyen apró, halvány jószándék sem Isten legszebb teremtményével szemben. Őt talán az Ördög kotyvasztotta...
"Bögrés" - hogy honnan ez a ragadványnév, arra már nem emlékszem, pedig jó régen elmesélte nekem, miközben öblös kortyokkal nedvesítettük sörre áhítozó garatunkat. Régen is volt, sör is sok volt, fontos sem volt, ahogyan az én ragadványnevem eredete sem fontos, az a lényeg, hogy van, és kész.
Mint amikor egész jól elvagy a kis életedben, így vagy úgy, de berendezted magadnak, kialakítottad a napi rutint is, van ami leköt, mint például egy hobbi, teszem azt a nemes galambokkal való bíbelődés, két sör közt gyönyörködni bennük, aztán meg világbajnok levest csinálni egyik-másik tollasból, gazdagon zöldséggel, mert úgy jó az, előtte egy pálinka, utána kettő, és már dombon a tanya, minden a helyére került, mégiscsak jó ez az élet, csak meg kell találni a fonalat, amelyet felvehetünk, amely végig vezet minket a... a nem is tudom min keresztül, mindegy is, a lényeg az, hogy van cél, van irány, van értelem, van mozgatórugó.
Aztán beleköp a finom galamblevesbe valami láthatatlan, valami megfoghatatlan, valami aljas és undorító és szemtelen és nem ide való. Valami, ami inkább a szomszéd átkozott macskáját kapta volna el, vagy azt a bunkót két faluval arrébb, aki lenyúlta azt az ígéretes tojót.