Az angyalok és az emberek "lázadása"

Isten azt a fát azért helyezte az Éden közepére, mert kellett valami rajta kívül, ami magán hordozza a morális tudás két végletét, a Jó és a Rossz ismeretének képességét.
Vajon az angyalok eredendően rendelkeztek/rendelkeznek a Jó és a Rossz tudásával, vagy a magasabbrendűségükből egy erősebb elköteleződés fakad az Úr iránt? Úgy vélem, mint szellemi lények a transzcendenciájuk által rendelkeznek mélyebb hittel, hűséggel, tehát nem vonják kétségbe a Teremtő kijelentéseit, parancsait, szemben Luciferrel és társaival, akik viszont a számukra is biztosított szabad választás ékes példái.
Ha birtokukban volt az erkölcsi tudás, akkor felsőbbrendű szellemi lényként tisztában kellett, hogy legyenek avval, milyen következményekkel járhatnak a renitens próbálkozások, hogy az Úr elfordul tőlük és kínzó szenvedés lesz egész életük. Tisztában kellett, hogy legyenek avval is, hogy nem nyerhetnek Isten ellen, vállalkozásuk alapvetően pusztulásra van ítélve, s lehet, hogy szellemi lényként más a gondolkodásmód, viszont emberi ésszel mérve ez a kísérlet teljes mértékben értelmetlen, hiábavaló, a józan ésszel szembemegy.
Akkor mégis miért?
Miért döntött úgy a Fényhozó, hogy elszakítja magát Teremtőjétől?
Lactantius szerint Isten maga hozta létre a rosszat, hogy ellensúlyozza a jót, azért, hogy legyen viszonyítási alapja az embernek, hogy ott lebegjen a szeme előtt a jutalom és a büntetés is. Nos, ezt ma megmosolygom, s ezzel nem vagyok egyedül. Nyilván a szerző saját korában ez a magyarázat az egyszerű híveknek elég volt.
Visszatérve Lucifer döntéséhez – úgy gondolom, hogy ha rendelkezett volna előzetes tudással a jót és a rosszat illetően, akkor biztosan nem kezd bele egy olyan viszályba, amelyben az ellenfél maga Isten, és a kimenetel semmiképpen sem kecsegtet semmi jóval, hosszútávon pláne nem. Úgy vélem az angyalok részére szintúgy tabu volt a Jó és Rossz Tudásának gyümölcse, csak mivel magasabbrendű lények, az embernél jóval fejletteb szellemi entitások, ezért ők sokkal mélyebb hittel és bizalommal viseltettek a Teremtő iránt, mint az ember, de számukra is adott volt a szabad választás lehetősége, s ezzel a lehetőséggel Lucifer élt is, ráadásul nem egymagában.
Tehát minden valószínűség szerint a bukott angyalok is vágytak a plusz képességekre, kívánták a morális ismereteket, csak nem tudhatták, hogy azok megszerzésének mi lesz az ára mind rövid-, mind hosszútávon, ezért is volt bátorságuk szembeszegülni Istennel.
Mivel már az elején kudarcot vallottak és a Mennyekből kiűzettek, ezért kellett valaki, vagy valami, aki, vagy ami újabb bosszúságot okozhat Istennek, s ekkor találták meg az embert. Az ember szintén tudatlan volt a morális kategóriákat illetően, vagyis szegény Éva nem tudhatta, hogy a kígyó szándékai erkölcsileg kifogásolhatók-e, vagy sem, bár azzal tisztában volt, hogy Isten mit mondott a gyümölcsről, azt tiltásként nem volt képes értelmezni a következmények kiismerhetetlensége miatt, főleg úgy, hogy a kísértő megmagyarázza szándékát s avval Isten érvelését megsemmisíti Éva előtt. Ősanyánk úgy volt vele, hogy Isten azt mondja ne, de itt a kígyó, az meg azt mondja, hogy nyugi, semmi baj nem lesz, hát igazából miért ne, és fogalma nem lévén a bűnről beleharap, majd visz belőle Ádámnak is. Ősapánk is évődött egy kis ideig, de számára meg Éva tette volt az, ami meggyőzte, hiszen Isten azt mondta, ha esznek belőle, akkor meghalnak, de lám Éva még él, pedig már evett a gyümölcsből, szóval akkora gond nem lehet, így hát beleharapott ő is, vagyis Ádám és Éva ettek a Jó és Rossz Tudásának fájáról származó gyümölcsből.
Itt viszont újra felmerül az a kérdés, mint az angyalok esetében, hogy tudniillik az ember mégis bűnök egész sorozatát követte el a legváltozatosabb és legaljasabb módon a történelem során, holott birtokában van a morális törvényeknek, ergo tudja, hogy mi a jó és mi a rossz, tehát akkor miért csinálja? Ha tudom, hogy amit teszek, az rossz, ártok vele másoknak és magamnak is, akkor miért követem el mégis? Így az egész történetnek nincs értelme, s magát a lényeget pedig nem magyarázza, jelesül azt, hogy miért van a világban olyan, ami nem jó, ami fáj, ami káros. Arról nem is beszélve, hogy az embert milyen színben tünteti fel – Ádám és Éva elkövet egy világraszóló balhét csak azért, hogy tudja mi a helyes és mi nem az, majd utána rendszert csinál abból, hogy a helytelen oldalt választja és népeket irt ki, gyerekeket gyilkol, tömegeket sanyargat és nem mellékesen szisztematikusan teszi tönkre azt az élőhelyet, amelyen kívül nincs másik, amely számára az egyetlen. Ezt a logikát követve az ember nem csak egy óriási balek, hanem ráadásul egy borzasztó és kiállhatatlan senkiházi, aki amúgy kapásból halálbüntetést érdemelne, mert sem neki, sem utódainak nem lenne szabad egy pillanatnál tovább élnie ezen a bolygón. Ennek így semmi értelme nincsen. Az ókori redaktor természetesen nem volt mindannak az ismeretnek a birtokában, amelyet a ma embere birtokol, nyilván saját nyelvén és saját szavaival igyekezett értelmezni és rendszerezni mindazt, ami őt körülvette, evvel semmi gond nincs, ellenben avval, hogy manapság is vannak olyanok, akik ezt hiszik és vallják úgy, ahogy az a Teremtés Könyvében le van fektetve.
Idilli a kép persze, ehhez kétség sem fér, de nem az történt, hogy a kertbe osont egy beszélő kígyó és piros almával kínálta meg a gyanútlan Évát, aki miután birtokába került a Jó és a Rossz ismerete, már evvel a tudással vitte bűnbe élete párját, szegény Ádámot, hogy aztán azt gondolják, majd egy-egy fügefalevél elég lesz arra, hogy felöltözzenek.
A Jó az alapvetően maga a Világ és a Fejlődés, amely végbemegy benne – az égitestek, a gravitáció, a fény, a meleg, a hideg, a sötét, a világos, a Föld, a növények és állatok és persze maga az Ember. Mindez jó, együtt a kerék feltalálásával, a földművelés és az állattenyésztés alkalmazásával, a tudás gyarapodásával, az érzelmek kifinomultságával. De ahhoz, hogy ezek létrejöjjenek, kell számtalan meddő próbálkozás és még több hibás variáció, ezernyi tévút és kudarc szükséges ahhoz, hogy megtaláljuk azt az egy sikeres lehetőséget, elemet. A Fejlődés során ezek a mellékágak nem örökkévalók, még ha pillanatnyilag úgy is tűnnek, nem fognak  a tökéletesség fokáig elérni, mert ez a Mindenség nem erről szól. Kétségtelen, hogy manapság több rossz dolgot tudnánk felsorolni, mint jót, ezt a pengeélen táncolást már nem ellensúlyozza a felebaráti szeretet és a karitász már nem oly fényesen ragyogó csillaga, az ember viszont el fog jutni oda, ahová a Fejlődés szánta, mert ezt nem lehet megállítani vagy mellékvágányra terelni.
Az Ómega-pontnak felsejlik a fénye a távolban.