A szocializmus-kommunizmus és az utópiák párhuzamai

Bevezetés

A 19. században teret nyert szocializmus, illetve kommunizmus, mint ideológia alapvetően különbözött a korábbi társadalmi berendezkedésektől. Különbözött bár, de struktúrájában mégis volt valami hasonlóság számos korábban keletkezett irodalmi, illetve politikai vagy filozófiai tárgyú írással. Az egyenlő társadalom eszméje, vagy inkább vágyálma már évszázadokkal, évezredekkel korábban is foglalkoztatta a nagy gondolkodókat. Platón a Timaios és Az állam című írásaiban tárgyalja a kérdést, a Kritiászban részletesen mutat be egy Atlantisz nevezetű helyet, amely mintegy valódi jóléti állam, egy utópia szerepel nála. Később még számos szerző foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, csak a legfontosabbakat kiemelve: Thomas Morus, Francis Bacon, Tommaso Campanella, etc.). Legfontosabb hasonlóságok között tarthatjuk számon a javak egyenlő elosztását, az erősen központosított, már-már diktatórikus társadalmat, amelyet hol egy fejedelem[1], hol egy főpap[2], hol egy hadvezér-király.[3] Ebben a dolgozatban igyekszem a további hasonlóságokat is feltárni, s röviden ismertetni a párhuzamokat, illetve a különbözőségeket.

Az utópia

Az "utópia" kifejezés két görög szó, a "nem" (ou - ου) és "föld / hely" (toposz - τόπος) egyesítéséből származik, a jelentése "seholsem" vagy "sehol-hely". Jellemzően egy olyan helyet jelöl, amely minden ismert várostól, országtól távol van, s ahová csak a nagy véletlen okán juthatunk el. Társadalma zárt, az idegeneknek nagyon nehéz bejutni oda, s jellegzetességük, hogy idegeneket nem sokáig látnak vendégül. Mégis, ha első látásra zordnak is tűnik, a leírások, elbeszélések alapján egy tökéletesnek mondható államról beszélhetünk, ahol az igazságosság mértéke magas, a bűn nem vagy csak nagyon elenyésző mértékben van jelen a mindennapi életben. Ezek a társadalmak mintegy tükröt tartanak az adott kor társadalma elé - kihangsúlyozott jólétük éppen tökéletes ellentéte annak a rendszernek, amelyben az író él és tevékenykedik. Az egyik, ha nem a legismertebb utópia Morus Tamás tollából ered. Morus, akit 1886-ban boldoggá, majd 1935-ben szentté avattak, Anglia s egyben VIII. Henrik lordkancellárja volt. Mélyen hívő katolikusként üldözte és elítélte a protestantizmust, s nagy valószínűséggel ez is nagy szerepet játszott abban, hogy a protestantizmus felé kacsintgató Henrik és a szintén a protestantizmussal szimpatizáló Boleyn Anna frigyét ne segítse elő, vagyis nem akart állást foglalni a szintén katolikus Aragóniai Katalin és Henrik házasságának érvénytelenítését illetően. Úgy gondolom, hogy Tamás számára ez az "erkölcstelen" kor lehetett az alap, amely miatt szükségét érezte annak, hogy egy ideálisnak mondható társadalom képét vázolja fel az emberek előtt. Az ideális állam ideális vezetőjének kritériumaként a nép jólétére való törekvést szabja meg, nem pedig a sajátjának elősegítését.[4] Olyan szintre lép Morus, hogy nem csak Utópia a klasszikus jóléti állam, hanem az azzal szomszédos országok is: Achorban rájöttek, hogy a háború és a hódítás nem vezet semmire, a makariabeliek királya pedig 1000 aranynál nagyobb vagyont nem halmoz fel.[5] Egy bizonyos Hythlodeus Rafael elmondásaira bízza Utópia bemutatását, kinek személye kétségkívül fikción alapul. Ez a bizonyos Rafael egyik mondatában a későbbi szocializmus/kommunizmus egy sarkalatos irányelvét vélem felfedezni, mely kijelentés így szól: "Hogy nyíltan kimondjam, kedves Morusom, az az igaz meggyőződésem, hogy ahol minden birtok magántulajdon, ahol mindennek a pénz a mérője, ott alig eshetik meg valaha, hogy az államot az igazság és a szerencse kormányozza. Hacsak azt nem tartod igazságos kormányzatnak, hogy a legbecsesebb javak a leggonoszabbak kezeibe jutnak és egynehányan osztozkodnak az összes javakban, akik azonban maguk sem élnek valami különös kényelemben, míg a többiek határozottan nyomorognak."[6] Úgy vélem, hogy a monológ első része nyíltan magántulajdon-ellenes, s így joggal következtethetünk a szocialista/kommunista elvek magántulajdont elutasító nézeteire. A második részben mintha a szocializmus/kommunizmus által oly előszeretettel elutasított burzsoázia jegyeit lehetne felfedezni. Amint Rafael később meg is jegyzi, hogy "arra vonatkozóan nincsen remény, hogy a bajok gyökeres orvoslást leljenek és a közállapotok üdvös fordulatot vegyenek, amíg a magántulajdon van érvényben."[7] A közigazgatás struktúrájával kapcsolatban már némi zavart tapasztaltam - a 46. oldalon az szerepel, hogy minden város évente három tapasztalt öreget küld, akik azután a sziget közös ügyeiről tanácskoznak, ellenben az 50. oldalon, a hatóságok leírásánál már az szerepel, hogy évente minden harminc család vezetőt választ, majd minden tíz ilyen vezető fölött áll még egy hivatalnok, és harminc család által választott vezetők egy másik, legfőbb fejedelmet választanak, mely titulust élethosszig viseli a megválasztott személy. Igen részletes társadalmi forma ez, mégis hasonlónak tartom például a magyarországi Kádár-éra társadalmi berendezésével.

Tommaso Campanella Napállama már egy kifejezetten keresztény köztársaságot mutat be nekünk, amelyben "megvalósul a keresztény közösség megújulásának eszméje."[8]

Vélhetően az ellene lefolytatott eljárások miatt[9], feltételezem, hogy ezekből fakadt Campanella vágya arra vonatkozólag, hogy az ideális állam képét szavakba öntse. Az ő tökéletes államában egy pap a legfőbb vezető, akit Solnak, vagyis Napnak hívnak.[10] Kezében tartja mind az egyházi, mind a világi irányítást, mellette három segítő, nevükön a Hatalom, a Bölcsesség és a Szeretet ül.[11] Ez a hierarchia inkább hasonlít egy monarchiára, esetlegesen egy alkotmányos monarchiára, semmint valamilyen szocialista vagy kommunista rendű társadalomra. Azonban minden anyagi javak az állam tulajdonát képezik,[12] egyetlen polgár sem birtokolhat semmit sem egy másik polgár rovására. A hangsúly a közösségen és a közösségi javakon van, a magántulajdont már az erőszak, az önzés és hasonló megvetett tulajdonságok melegágyának tartja. Ha szigorúa vesszük, akkor itt is felfedezhetjük az egypártrendszer sajátosságait, ha akarjuk. A fölöttes vezetőket a pap és három segítője választja - mint például a szocializmusban. Egy igazi kommunisztikus társadalmat ír le Campanella, ahol mindenkinek meg van mindene, és a fölötteseknek szigorú engedelmességgel tartoznak.

Egyfajta munkaalapú társadalom ez, amelyben az a személy, aki több mesterséghez ért, értékesebb, mint az, aki csak egyhez, s így válhat tanítóvá.[13] A kétkezi munka magasan értékelt náluk, a legnehezebb munkákat végzők - kőműves, kovács - a legtökéletesebbek Napállam lakóinak szemében.

Francis Bacon Új Atlantiszának[14] már sokkal mélyebb bibliai vonatkozásai vannak, amelyek kiválóan tűnnek ki az alapító király, Salomona iránti tiszteletből. Ezt a királyt tekintik népük törvényhozójának, aki lefektette annak a tökéletes államnak az alapjait. Ezen uralkodó megtiltotta az alattvalóknak a "külföldre" való utazást,[15] vagyis elszigetelte az országot, ezáltal óvva meg azt a romlástól. A népet Salamon Házának atyja vezette, aki egyszerre volt világi és vallási vezető is.[16]

Amint láthattuk, ezekben a leírásokban szereplő társadalmak mind hasonlítanak a szocializmus, illetve kommunizmus felépítéséhez, berendezkedéséhez. Legnagyobbrészt egyetlen ember irányít, vagy csak egy szűk közösség, s a társadalom alapja az egyenlő, vagy legalábbis az arra törekvő vagyonelosztás. Egyfajta aranykort figyelhetünk meg, amely az ókori filozófiák népszerű eleme volt. Például a görög mechanikusok, mint Empedoklész értekezett a négyperiódusú világfolyamatról, amelyben a szeretet, az elkülönülés, a viszály és újból a szeretet követi egymást.[17]

Szocializmus és kommunizmus

Az utópiák és a szocializmus kapcsolatát felfedezhetjük a XVIII. és XIX. Század fordulóján kialakult utópikus szocialista eszmékben, elméletekben. Ezek szintén egy ideális államot vázolnak fel, s így, ebben a formában először Marx és Engels használta a megnevezést 1848-as Kommunista kiáltványukban. Ezek a társadalmak egyenlő elvek mentén rendeződnek, vagyis mindenki egyenlő és minden egyenlő mértékben áll a rendelkezésükre, legalábbis erre törekednek. Hasonlóképp például Morus és Campanella írásaiban, ahol a nép a közösen megtermelt javakat egyenlő arányban osztja szét saját maga között (amennyiben különbözik, az a társadalmi hierarchia).

A kommunizmusnak két társadalmi-gazdasági szakasza van, a fejletlenebb a szocializmus, a fejletteb pedig maga a kommunizmus.[18] A termelőeszközök már a szocializmusban sincsenek magántulajdonban, a termelés az emberek ideális együttműködésén alapul. A legáltalánosabb értelemben szocialistának nevezhetünk minden olyan törekvést, amely a társadalmi berendezkedést a szociális igazságosság szemszögéből kísérli meg átalakítani, függetlenül attól, hogy eszmeileg a marxizmus, az anarchizmus, a szociáldemokrácia vagy a keresztényszocializmus áramlatát követi.[19]

A pozitív szabadság jegyében bírálták a termelési eszközök magántulajdonát, amely a kizsákmányolás legfőbb eszköze. Karl Marx hívta fel a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy miközben a termelés mind szélesebb társadalmi rétegekre hárul, addig a megtermelt értékek továbbra is magántulajdonban maradnak. A változtatáshoz arra is szükség van, hogy a piaci szabályozó keretek helyett gazdasági tervek határozzák meg a gazdaság menetét. Társadalmi téren a szocializmus elveti a liberális individualizmust, ehelyett a szolidaritás elvét szorgalmazza, mellyel megteremthető a kölcsönös segítségen alapuló, új társadalom.[20]

A kommunista ideológia kulcsszavai ugyanúgy a szabadság, egyenlőség, testvériség, mint a liberalizmusnak, de szabadságeszménye nem individualista. Az elnyomástól, a nélkülözéstől, a kizsákmányolástól mentesítő, de az értelmes munkát lehetővé tevő szabadságot mindenki számára biztosítani kell. Az ehhez vezető út a fennálló burzsoá struktúrák, intézmények megszüntetése, lerombolása, melyek gátolják sokak szabadságát és védelmezik kevesek kiváltságait. A kommunizmusban az egyén szabadsága nem kerülhet szembe a közösség szabadságával, egyik sem előbbre való a másiknál, mert egybeesik mindkettő érdeke. A szabadság egyaránt a közösség és az egyes ember jellemzője. Ahogy Bakunyin fogalmazott: "az én szabadságomhoz nélkülözhetetlen mindenki szabadsága". A termelési eszközök, tehát az emberiség létfeltételeinek köztulajdonba vételével a kommunizmusban megszűnik a tőkének a munka feletti uralma, a kapitalista munkamegosztás, eltűnik a bérmunka, vagyis az emberi alkotó tevékenységre külső kényszerként ható minden tényező. A munka felszabadításával a kommunizmus hívei szerint nem csökken, sőt, minőségben és mennyiségben is olyan mértékben növekszik a társadalom gazdasági produktivitása, hogy lehetővé válik a szükségletek teljes kielégítése.[21]

Összegzés

Mint láthattuk, az ember kultúrájának történelme során számos alkalommal felmerül az igény, vagy a vágy arra nézve, hogy megvalósítsák a tökéletes társadalmat. Ennek szembetűnő jellemzője az egyenlőség, amely mind társadalmi, mind gazdasági szinten megvalósul. Ha nagyon elvonatkoztatunk, akkor a keresztény Paradicsom is egyfajta kommunisztikus jövőt vizionál, hiszen minden ember egyenlő és senki sem szenved hiányt semmiben. Ezt a víziót vélhetjük felfedezni Morus Szent Tamás írásaiban is.

Valójában sohasem jött létre olyan társadalom, amely meg tudta volna/tudná valósítani azokat az elképzeléseket, amelyek az utópiákban illetve az azokon alapuló, vagy azokhoz nagyban hasonlító eszmékben megfogalmazódnak. Politikai szempontból nagyon tetszetős ígéretek az "egyenlőség" és a "jólét", ám ennek elérésére vajmi kevés remény van szerintem.

Felhasznált irodalom

• Morus Tamás: Utópia. Franklin-Társulat, Budapest, 1910.
• Francis Bacon: Új Atlantisz. Lazi Könykiadó, Szeged, 2001.
• Tommaso Campanella: Napállam. Phőnix, Budapest, 1942.
• Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlődése. Szent István Társulat, Budapest, 1973.
• Tomori Lajos (szerk.): Filozófiai kislexikon. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1970
• Szocializmus - https://hu.wikipedia.org/wiki/Szocializmus 2017.05.13.
• Kommunizmus - https://hu.wikipedia.org/wiki/Kommunizmus 2017.05.13.

[1] Morus 36.

[2] Campanella 34.

[3] Bacon 21.

[4] Morus 36.

[5] Morus 37.

[6] Morus 40-41.

[7] Morus 42.

[8] Campanella 31.

[9] Campanella 10.

[10] Campanella 34.

[11] Campanella 34.

[12] Campanella 38.

[13] Campanella 57.

[14] A város neve Bensalem.

[15] Bacon 27.

[16] Bacon 39-40.

[17] Nyíri 51.

[18] Filozófiai kislexikon 308.

[19] https://hu.wikipedia.org/wiki/Szocializmus

[20] https://hu.wikipedia.org/wiki/Szocializmus

[21] https://hu.wikipedia.org/wiki/Kommunizmus