Bevezetés

Jézus Krisztus személye kétezer éve van jelen az emberiség mindennapjaiban, s a huszadik század vége felé már nem csak Megváltóként, hanem az egyszerű, családos ember szerepében is előszeretettel ábrázolják. Úgy tűnik, hogy az evilági életével kapcsolatos kutatásoknak se szeri, se száma - önjelölt szakértőktől kezdve egyetemi tanárig bezárólag sokan érzik úgy, hogy ők hivatottak megoldani a "Jézus-rejtélyt", amely szerintük két évezrede van titokban tartva. Katolikus teológusként keresztény szemszögből igyekszem elmagyarázni, hogy ezek az elméletek miért nem állják meg a helyüket, hiszen Krisztus (isteni) személyével, életével és feltámadásával kapcsolatos fejtegetéseik teológiai alapelveket kérdőjeleznek meg (úgy vélem a vallástudománynak ebben az esetben - vagyis kritikai megfogalmazásra - az objektivitásából adódóan nincs relevanciája). Meglehet, hogy ismereteink mindig pontosíthatók, éppen emiatt hit nélkül vizsgálva ezt a kérdést, pontos képet nem kaphatunk Jézusról, főleg nem olyat, amely minden tekintetben megállná a helyét kutatók, történészek és teológusok előtt. Pontosan ezért először is azt kell tisztáznunk, hogy Jézus működése a világban milyen céllal ment végbe, mit hagyott hátra. Vele kapcsolatban az ember nem helyezkedhet semleges álláspontra, vagy hisz benne, vagy nem, attól függően, hogy kinek tartja. A ránk maradt iratok alapján - amelyek életéről és működéséről tanúskodnak - kirajzolódik eszkatológikus tanítása, amely a világ kezdetétől annak végéig tart. Az evangéliumok nem életrajzi szándékkal íródtak, hanem az örömhírt terjesztették velük, tehát ezek alapján éles képet nem is kaphatunk Jézus kétezer évvel ezelőtti mindennapjairól.

Az összeesküvés Jézus ellen

Dan Brown 2003-ban magyarul is megjelent könyvében, a Da Vinci kód-ban szereplő történet lényege nem újkeletű téma, már húsz évvel korábban is foglalkoztak a kérdéssel amatőr kutatók. Michael Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln kutatásaikat a Szent vér, Szent Grál című kötetükben tárták a nyilvánosság elé. Ebben leírják, hogy feltételezésük szerint Mária Magdolna, az evangéliumokban szereplő rejtélyes nő valójában egy gazdag asszony volt, aki Jézust Izrael királyává kente fel,[1] majd feleségül ment hozzá és legalább egy gyermekük született. Továbbá az utód, vagy utódok Galliába menekültek, ahol különféle frank és germán nemesi családokba házasodtak be, majd létrehozták a Meroving-dinasztiát, később pedig vérvonalukat a Sion Rend és a Templomos lovagrend védelmezte titokban.[2] Véleményük szerint Jézus egy papkirály volt, aki trónigénnyel lépett fel és számos gazdag és befolyásos barátja segítségével megkísérelte visszaszerezni jogos örökségét, továbbá titkos, egyiptomi rítusokba avatott be kiválasztottakat. Ezzel párhuzamosan azt is feltételezik, hogy a gazdag barátok lefizették Poncius Pilátust és mást feszítettek keresztre, nem pedig Jézust, aki bizonyos legendák szerint Kasmírban halt meg.[3]

Az elmélet kutatói szerint a huszadik század elején egy bizonyos Béranger Sauniére nevezetű francia katolikus pap titokzatos kincsre bukkanhatott, mert hirtelen nagyszabású építkezésekbe kezdett falujában és fényűző életvitelt folytatott. A szerzők szerint a katharok elveszett kincsét, vagy a templomosok elveszett kincsét, esetleg a Merovingok elveszett kincsét, talán magát a Szent Grált találhatta meg, és a katolikus egyház egy vagyonnal igyekezett hallgatásra bírni gyermekét.[4] Majd furcsa írásokat találnak a francia nemzeti levéltárban, amelyek a szerzők szerint roppant titkosak, ám az interneten mégis elérhetőek teljes terjedelmükben.[5] Ezen bizonyítékok, vagyis a Dossiers Secrets családfákat tartalmaz, titokzatos névsort híres emberek neveivel, térképeket, újságcikkeket, jegyzeteket - mind egy titkos társaság nevéhez kapcsolva. Ez a titkos társaság nem más, mint a Sion Rend, amelyet egy bizonyos Pierre Plantard jegyzett be a francia bíróságon[6], s amelyről 1981-ben egy francia lap is úgy nyilatkozik, hogy a rend valóban titkos társaságként működik.[7]

A titokzatos papírkötegben ábrázolt családfák tanúsága szerint a Meroving-dinasztia, s így Jézus egyenesági leszármazottja maga Pierre Plantard, akit 1953-ban csalás miatt hathónapi börtönre ítéltek.[8] A dossziéval kapcsolatban is felmerült a csalás lehetősége, de ezt a szerzők különös módon próbálják cáfolni: "Hiszen ha valaki baljós, misztikus ködbe szeretne burkolni valamit, mi sem egyszerűbb! Elég kimazsolázni az újságokból egy rejtélyes halálesetet, majd az elhunyt nevét saját irományunkon feltüntetni, a szóban forgó irományt letétbe helyezni a Bibliothéque Nationale-ban, és a címlapra korábbi dátumot írni. A csalást szinte lehetetlen leleplezni. De ugyan miért követne el valaki ilyen csalást?"[9] Valószínűleg elfogadhatnánk ezt az érvelést, ha Plantard személye hiteles lenne (érdekesség, hogy a szabadkőműves Baigent[10] hiteles forrása a korábban szabadkőművesség-ellenes Plantard[11]).

A Jézus-sztori olyannyira divatossá vált az ezredfordulón, hogy 2006-ban újabb kötet jelent meg Michael Baigent tollából Jézus rejtélyek címmel. Ebben a vaskos könyvben a szerző korábbi elméletük jézusi pontját veszi górcső alá, fejezetenként szolgálva "megdöbbentő igazságokkal", amelyek egy meg nem nevezett ókori papiruszból származnak, amelyet egy meg nem nevezett helyen tanulmányozhatott egy meg nem nevezett ember társaságában.

A közvélemény hihetetlen érdeklődéssel figyelte a könyvesboltok polcain egyre-másra megjelenő "felfedezéseket". Kortól, nemtől, kulturális háttértől és vallási hovatartozástól függetlenül soktízezer ember gondolta úgy, hogy belőle is válhat felfedező, sőt, hogy majd ő fogja napvilágra hozni az igazságot. Azt hihetnénk, hogy ez a különös Jézus-őrület csak egy bizonyos rövid időszak sajátos terméke volt, ámde csalódnunk kell, hiszen a mai napig érvényes, mint szenzáció. Ismeretterjesztő csatornák rendre készítenek olyan dokumentumfilmeket illetve sorozatokat, amelyek minden alkalommal megpróbálnak még valami pluszt hozzáadni a történethez, vagy még részletesebben megvizsgálni, hogy például valóban lehetett-e Jézusnak gyermeke, és a Katolikus Egyház vajon hogyan tüntethette el a nyomokat. Dokumentumfilmek, összejövetelek, könyvek és újságcikkek tucatjai arra engednek következtetni, hogy egy olyan, sajátosan átfogó konteóval állunk szemben, ahol annyi lehetséges magyarázat van, ahányan próbálják magyarázni. Jézusról írni ma nagy üzlet, főleg akkor, ha a megszokottól eltérő módon értelmezzük életét vagy annak egy bizonyos pillanatát. Vannak azonban e kutatók között olyanok is - mint például James D. Tabor[12] -, akik nem csak a hagyományos álláspontot vonják kérdőre, hanem némely esetben egymás elméletét igyekeznek hitelteleníteni (Tabor professzor fikciónak, bizonyítékok nélküli spekulációknak tartja azon fejtegetéseket, amelyek Jézus és Mária Magdolna bensősége kapcsolatáról szólnak, bár könyvében, A Jézus dinasztia oldalain is meghökkentő feltételezéseket olvashatunk a "politikus" Jézusról).

A Szent vér, szent Grál és a Jézus rejtélyek szerzőinek célja nem mindig egyértelmű: következetes állításokkal ritkán találkozunk, valódi bűnössel meg még annyit sem, a Katolikus Egyházat óvatosan igyekeznek bírálni. Nem tudhatjuk biztosan azt sem, hogy akkor most a rómaiakat, a zsidókat vagy a zelótákat kell-e vádolnunk azért, mert Krisztust keresztre feszítették (ha egyáltalán megfeszítették); abban sem lehetünk biztosak, hogy az Egyház a főbűnös, vagy helyette megint valami titokzatos csoport. A Sion Rend vélt vagy valós szerepe sem egyértelmű, hiszen tevékenységének célja - a vérvonal megőrzése annak eltitkolásával - egészen addig elfogadható, ameddig magára a szervezetre fény nem derül, illetve az nyilvánosságot nem kap. Most, hogy az "igazság" nyilvánvalóvá vált, hogy kilétüket felfedezték, már nem sok értelme van a rejtőzködésnek. De vajon miért nem történt meg az a nagy áttörés, amelyet a szerzők vártak, amikor emberek ezrei elfogadják mindazt, ami a konteó részét képezi? Hiszen a Föld minden pontján ismerik, minden földrészen akadnak szép számmal olyanok, akik realitásként fogadják el, hogy Jézus "csak" ember volt, Mária Magdolna a felesége és gyermekeik is születtek. Ezzel ellentétben az Egyház még áll és a Föld lakosságának egyhatoda hiszi azt, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.

Katharok és templomosok

Lincoln és szerzőtársai egy olyan világba helyezik az emberiség múltját, amelyben semmi sem biztos, semmi sem az, ami, amelyet egy titokzatos háttérhatalom irányít különféle cselszövésekkel és olykor vérontással. Sikerül beépíteniük az katharokat is a történetbe, hogy ezzel bizonyos kétes hírű egyházi intézményeket, mint például az inkvizíciót, szerepeltetni tudjanak. Ezt az eretnek szektát és annak tanításait elméletük bizonyítására használják fel, holott teljesen félreértelmezik a dél-franciaországi mozgalom tanításait.[13] A katharokkal kapcsolatban több ellentmondás is felfedezhető - általános ismereteink alapján ennek a vallási csoportnak a tanítása szerint az egyházi hierarchia, a hatóságok és az intézmények a Sátánt szolgálják,[14] ezért nem lehetett hivataluk sem, ám Lincolnék mégis kathar templomokról és "pápáról" tesznek említést, ami egyértelműen belső rétegződésre utalna.[15] Egy egész fejezeten át próbálnak meg párhuzamot vonni a "valódi" Jézus és a katharok között, de csak találgatásokba tudnak bocsátkozni - az általuk vázolt "családos Krisztus"-kép azonban nem egyeztethető össze a katharok által gyakorolt szigorú aszkézissel, továbbá a mozgalom tagjai többféle Jézus-képet alkottak maguknak: egyik változat szerint Jézus egy szellemi lény volt, a másik változat szerint pedig pusztán egy próféta.[16]

A kathar eszmékkel a Templomos Lovagrend meleg, baráti viszonyt ápolt, legalábbis Lincolnék szerint.[17] Kutatásaik alapján az a meggyőződésük, hogy a kor legfanatikusabb keresztény lovagrendje szoros kapcsolatban állt az ugyanabban a korban eretneknek titulált szektával, ám a lovagok elszánt és mély keresztény-katolikus hite, meggyőződése nem egyeztethető össze az ezzel a hittel szemben álló, katolikus szempontból eretnek eszmével. Úgy vélik továbbá, hogy a lovagrend tagjai Jeruzsálem elfoglalásakor egy nagyon befolyásos titokra leltek, amely szerintük a jézusi vérvonal bizonyítéka volt.[18] Ezekkel kapcsolatban (is) elgondolkodhatunk néhány kérdésen, először is azon, hogy ha Jézus vérvonala már évszázadokkal korábban Európa akkori legmeghatározóbb dinasztiájának, a Merovingoknak magva volt, akkor létük vajon hogyan maradhatott titokban - és Jézus leszármazottai miért kötöttek szövetséget a pápasággal? Másodszor pedig, ugye a Templomos Lovagrend egy mélyen vallásos rend volt, életüket a Niceai Hitvallásban foglaltak határozták meg, a pápának feltétlen hűséggel adóztak (akkoriban legalábbis), ezért ha ezek a mélyen vallásos lovagok olyan "bizonyítékokat" találnak, amelyek nem hogy hitük, de egész életük alapjait tennék semmissé, nemde eretnekségnek véve megsemmisítették volna azokat?

A templomos lovagok az utóbbi időben szintén a figyelem középpontjába kerültek, hiszen titokzatos életük és ellentmondásos haláluk igazi csemege az összeesküvés-elméletek híveinek: ők a titkos kincsek birtokosai, az Atlanti Óceán hajósai, Amerika első lakosai, a szabadkőművesek elődei, a Grál birtokosai. Egyetlenegy valamirevaló konteóból sem hiányozhatnak, amelyek tárgyalják, vagy csupán érintik a középkort, a pápaságot, Jézust vagy éppen természetfeletti tudást és kincseket, szabadkőműveseket vagy illuminátusokat, talán még a földönkívülieket is (mert egy elmélet szerint Jézus alakváltó volt[19]). Nem kétséges, hogy a rend feloszlatása körüli események számtalan okot adhatnak a találgatásra, ám a történet magva Szép Fülöp francia király pénzügyi mesterkedéseiben rejlik inkább.

Divatos ezotéria és lehetetlen nőtlenség

Világosan látható, hogy a Szent vér, Szent Grál írói korunk számos misztikus "divatját" felhasználják könyvükhöz. Egyedi szinkretizmus ez, amely igyekszik párhuzamba állítani a kereszténységet számos ókori misztériumvallással. Szerzőink szembeötlő tulajdonsága a különböző hézagok sokszor önkényes módon való kitöltése, ahogyan teszik ezt egy közismert fehér folttal, Jézus gyermekéveivel is. Egy szenzációra törekvő, magán vallásos jegyeket hordozó konteó nem nélkülözheti a misztériumvallásokat, azoknak napjainkban tapasztalható népszerűsége miatt. Lincoln és társai evidenciának tartják azt, hogy Jézus gyermekként az egyiptomi titokzatos csoportok között szerezte tudását, bár sajnos nem tudjuk meg, hogy milyen csoportok voltak ezek,[20] továbbá a szerzőhármas elméletének leggyengébb része pont az a személy, aki köré az egész kutatást építették: maga Jézus. Meglátásuk szerint az Újszövetség alapján még azt sem lehet egyértelműen bizonyítani, hogy Krisztus történelmi személy volt.[21]

Persze csak úgy nem lehet nyilvánvaló hivatkozások nélkül kijelenteni azt, hogy az Újszövetség, illetve Krisztus tanításai nem csak ószövetségi próféciákon nyugszanak, ezért ez utóbbiba is bele kell helyezni különféle - meg nem nevezett - keleti misztériumokat. Így kerül Ezékiel próféta a babiloni ezoterikus-misztikus körök közelébe, így lesz nyilvánvaló a szerzők számára, hogy a fogságban a zsidó papság a legtitkosabb babiloni szekták rítusaiba is beavatást nyert,[22] mi több, Énokh esete is egy egyiptomi beavatási rítust takar[23], ahogyan Jákob álma is.[24] A babiloni fogság idején regnáló papságról nehéz elképzelni, hogy idegen, pogány vallásokat, mi több, misztériumokat sajátított volna el, hiszen Ezékiel próféta, és maga a zsidó nép is akkoriban gondolta újra kapcsolatát Jahvéval és a fogságot isteni büntetésként kezelte. Nyilvánvalóvá vált számukra, hogy a Teremtő az idegen népeket is fel tudja használni, ha választott népéről van szó - jelen esetben a babilóni seregek úgy szerepelnek, mint Jahve eszköze a büntetésre, ugyanis Izrael népe a korábbi hűtlenségéért megtorlásul szenvedte a fogságot. Egy olyan helyzetben, amikor Istent kiengesztelni kell, nem pedig tovább fokozni dühét, éppen az iránta tanúsított hűség szükségeltetik, nem a pogány misztériumokhoz való átpártolás. Jákob álmát a szerzők nem tartják hitelesnek, csak a mitológia kategóriájába sorolják, egyfajta hőstörténetként[25], ellenben más, valóban homályos és jobbára ismeretlen közel-keleti mítoszokkal, rítusokkal, történetekkel - ezekről kijelentik, hogy valóságukhoz nem fér kétség, ezért is részesült benne Jézus, az egyiptomi Elephantine szigetén.[26]

Az egyiptomi misztériumnak - mely szerint a papok egy bizonyos transzállapotban képesek voltak a holtak birodalmába jutni s vissza is tértek onnan[27] - Baigent több valóságtartalmat tulajdonít, mint annak, hogy Jézus nőtlen és gyermektelen volt. Titokzatos elméletének alátámasztására "hiteles" forrásnak azt a Robert Temple-t tartja, aki a Szíriusz rejtély című könyve oldalain azt taglalja, hogy a Dogon nép[28] hagyománya és tudása az őket meglátogató földönkívüliektől származik. Csoda és csoda között különbséget tesznek, hiszen az egyik egy vallási dogma, a másik pedig izgalmas ezotéria - értelemszerűen az utóbbi az, amelyet hitelesnek tartanak vélhetően azért, hogy a könyv eladhatóbb legyen.

Michael Baigent szerint nem csak Jézus részesült az egyiptomi rejtélyes tudásban, hanem általa a tizenkét apostol is[29], mivel kiválasztásuk nem lehetett véletlen, ahogy az sem, hogy pontosan tizenketten voltak, a számmisztika egyik kedvelt formációjában. Az, hogy a tizenkét apostol Izrael tizenkét törzsét szimbolizálja, az elméletek szempontjából számos esetben nem releváns. Van azonban olyan tudós, aki ennél profánabb megoldással szolgál. James Tabor professzor, az Egyesült Államok Ėszak-Karolinai Egyetemének tanára szerint Jézus egy átmeneti kormányt hozott létre, amely belső köréből, a Tizenkettek Tanácsából állt. Követői közül választotta ki ezt a tizenkét férfit, akiket küldöttekké vagy követekké nevezett ki. Ez ugyanis a görög apostol szó fordítása. Végső célja - írja Tabor - az volt, hogy majd mikor kormánya működni fog, mindegyikük trónust kap, hogy azon ülve ítélkezzék Izrael 12 törzse felett.[30]

Visszatérve Baigent téziséhez, mely szerint Jézus "az Isten királysága bennetek van"(Lk 17,20-21) mondása hűen tükrözi a misztikus-ezoterikus tudása jelenlétét és alkalmazását, melyet egyiptomi-görög rítusokba való beavatás során nyert el, joggal tehetjük fel a kérdést, vajon Krisztusnak mi volt a célja ezzel? Egy titkos rítus pontosan azért nincs a nagyközönség elé tárva, mert titkos, és mert nem mindenki érdemli meg, csak a kiválasztottak (ugyanígy érthetetlen, hogy a Sion Rend miért hagyott hátra számtalan jelet a történelem során, amely a titok felfedéséhez vezethetett). Az evangéliumok viszont arról adnak tanúságot, hogy Jézus prédikál, gyógyít, ördögöt űz - tehát a megszerzett tudást nyilvánosan alkalmazza, mi több, nyilvánosan hirdeti bizonyos részeit (lásd Hegyi Beszéd - Mt 5,1-48). Nyilvánvaló, hogy az ezotériának helyet kell szorítani az elméletben, egész egyszerűen azért, mert ma ez különösen rokonszenves, felkapott dolog az apokrif iratokban szereplő, miszticizmussal átitatott mondásokkal kitölteni Jézus történetének hiányzó részeit.

Elfogadhatatlannak tartják továbbá, hogy Jézusnak ne lett volna gyermeke és felesége, mivel az akkori társadalmi berendezkedésben ezt nem tartották természetesnek. Ezzel ellentétben egyáltalán nem volt ismeretlen a nőtlenség abban az időben sem - aki Istennel jár, szoros kapcsolatban van Vele, az hajlandó teljesen odaadni magát, kész teljes életét alárendelni az Úr akaratának, a vallásos illetve prófétai szolgálatnak. Rabbi ben Azzai, aki -bár a második században élt- nem házasodott meg, így érvelve: "Az egész lelkem a Tórán függ. Nincs időm megházasodni. A világot tartsák fönn mások"[31]; a rabbik magyarázata szerint Mózes, miután látta az Urat, különvált feleségétől, lefoglalta az Istennel való párbeszéd, saját maga határozta el, hogy nem él többet feleségével, mert úgy vélte, hogy tisztának kell maradnia, hiszen állandó kapcsolata van az Istennel.[32] Ezékieltől maga a Teremtő veszi el feleségét (Ez 24,16), Jeremiás parancsba kapja, hogy ne vegyen magának feleséget (Jer 16,2), Illés családi állapota sincs megemlítve az Ószövetségben, feleségről és gyermekről szó sem esik.

Michael Baigent szerint a bibliatudományok alapvető akadálya az, hogy teológusok művelik, s a történészek kevés szerephez jutnak[33], ezzel ellentétben pont egy neves történész, Vermes Géza mondja, hogy az önmegtartóztatás az I. századi zsidó prófétai sors része volt.[34]

A qumráni kapcsolat

A második világháború után nem sokkal különös és páratlan leletegyüttes került elő Qumrán környékéről, amelyek a Holt-tengeri tekercsek néven vonultak be az emberiség történelmébe. Sok jel mutat arra, hogy ezek a szigorú aszkézis gyakorlásáról híres emberek, a qumráni település lakói esszénusok voltak, azonban teljes bizonyossággal ez nem jelenthető ki, bár a kapcsolatot nem kisebb tudósok, mint Eleazar Lipa Sukenik és André Dupont-Sommer feltételezik.[35] A Jézus rejtélyek szerzője szerint sok esetben derül ki az esszénusok rokonsága a korai kereszténységgel, ám kizárólag Dupont-Sommer elméletére hagyatkozik[36], azonban a legelfogadottabb nézet szerint sem a Gonosz Főpapnak, sem az Igazság Tanítójának nincs köze a kereszténységhez, vagyis ez utóbbi nem Jézus, hanem egy-két évszázaddal korábbi személyek,[37] Makkabeus Jonathán és kortársai. Baigent a kapcsolatot egy szövetdarabbal is verifikálná: "szövetdarabokat találtak az 1. számú barlangban. Az egyiket az Egyesült Államokba küldték kormeghatározásra, s az eredmény az lett, hogy 33-ból származik, plusz-mínusz kétszáz év eltéréssel"[38] (!). Tehát a szövetdarab körülbelül az i.e. 200 és i.sz 200 közötti időintervallumot foglalja magában - vagyis ez a szövetdarab lényegében semmit nem támaszt alá abból, amit a szerző állít. Nem mellékesen, ha Jézus és a kereszténység tanításai az esszénusoktól származna,[39] akkor megint csak érthetetlen Jézus családos állapotának szenvedélyes bizonygatása, hiszen a vallási közösség szigorú aszkézist követelt meg beavatott tagjaitól, melynek része volt az önként vállalt cölibátus[40](illetve ebben az esetben érthető lenne Jézus nőtlensége, amennyiben tényleg esszénus lett volna). Az esszénusok továbbá a Szombat szigorú betartására és betartatására törekedtek, még a vízben fuldoklót sem volt szabad kimenteni,[41] ezzel ellentétben Jézus azt tanította, hogy nem az ember van a Szombatért, hanem pont fordítva - a Szombat van az emberért (Mk 2,27).

Michael Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln könyveiből gyakran nem derül ki egyértelműen, hogy csak a Vatikán, vagy az egész keresztény vallás a bírálat tárgya. Felmerülhet az olvasóban annak a lehetősége, hogy tulajdonképpen itt nem is az a leglényegesebb kérdés, hogy Jézusnak volt-e felesége és gyereke vagy sem, hanem mintha a Katolikus Egyház implicit lejáratása, hiteltelenítése, népszerűtlenségének fokozása lenne a cél. A zsidó főpapokat és a római helytartót összesen nem éri annyi vád és gyanúsítás, mint a Vatikánt[42] (bár konkrétumokból ezt illetően sincs sok), pedig az előbbiek sokkal lényegesebb és fontosabb szereplői voltak Jézus életének, mint az utóbbi.

Egy konteó elsődleges célja, hogy megnevezi a titkot, továbbá azt, aki titokban tartja és általában azt is, hogy az a valaki miért rejti el az igazságot. A szerzők megnevezik ugyan az általuk vélt lényeget, de csupán lehetőségként, konkrét állásfoglalásuk nincs kimondva. A rejtély őrzője és célja még inkább a homályba vész. Éppen elég szabad teret engednek viszont elméletük tovább gondolására, vagy nevezzük úgy: finomítására. Hatásuk a későbbi kutatókra vitathatatlan, amely abból látszik leginkább, hogy a mai napig népszerű a téma.

Jézus és Magyarország

Nem csak külföldön közkedvelt az elmélet, a Jézussal foglalkozó összeesküvés-kutatók Magyarországon is jelen vannak, munkásságuk több évtizedes múltra tekint vissza, ám ezek a szerzők igyekeznek Jézust "magyarosítani", továbbá kevésbé tudományosak, mint külföldi társaik, habár az összeesküvéselmélet összességében is igen csak kilép a tudományosság porondjáról. A konteó magyarországi kutatói számos esetben hivatkoznak a Michael Baigent és szerzőtársai által írott könyvekre, az azokban leírtakat biztos kiindulási alapnak tekintik.

Az egyik legfrissebb cikket ebben a témában a Hihetetlen Magazin 2015. augusztusi száma tartalmazza, ez a magazin egy majd' húszoldalas cikket közöl Dan Brown sajátos Jézus-értelmezéséről.[43] A magazinban közölt írás rászolgál az orgánum címére, szerzője valóban hihetetlen dolgokat állít Jézusról, Mária Magdolnáról, a Da Vinci kód-ról és a Katolikus Egyházról. Az tanulmány írója, Erőss Diána "igazi" Da Vinci kód-ként azonosítja művét, amely már szinte a sci-fi kategóriájába tartozik. Ebben a cikkben a hölgy amellett, hogy még radikálisabb megállapításokat közöl, mint azt Baigenték valaha is gondolni merték, már valódi ellenségképpel áll elő: a Vatikán az oka mindennek. A Szent vér, Szent Grál című könyvben ismertetett nézetek vonalán halad a cikk, azonban olyan (vélt vagy valós) misztikus tudást épít be elméletébe, amely a témában avatott és elismert tudósok számára szinte teljességgel elfogadhatatlan. A konspiráció bizonyos kutatói ma már szinte minden tudományosságot nélkülöznek illetve mellőznek, legalábbis ami a hazai szerzőket illeti. Feltehető szándékuk, hogy a közvélemény figyelmét felkeltsék egyrészt azért, hogy követőket találjanak, másrészt pedig azért, hogy ezáltal megfelelő haszonra tehessenek szert. Ahogy fentebb írtam, ma nagyon jó üzlet (lehet) a "titkos" Jézusról írni, családját kutatni, vagy az Újszövetség "fehér foltjait" a hagyományostól eltérő módon magyarázni, illetve értelmezni azt. A magazinban szereplő cikk a megszokottól is távolabb kerül a vallástól és a történelemtudománytól. Írója szerint Jézus és felesége valójában valamiféle transzcendens energiák inkarnációi voltak és ők jelenítették meg a Mindenséget fenntartó két pólust.[44] Ám az írás elején még egyetért Dan Brown-nal abban, hogy Jézus ember volt. Később azonban már Megváltónak, vagy szoláris energiának nevezi. Állítása szerint a katharok gnosztikusként őskeresztények voltak, a Meroving- dinasztia a trójaiaktól származik, és az Egyház eltüntette Jézus és Mária házasságlevelét és gyermekeik keresztlevelét.[45] A tudományosság leghalványabb jeleit is nélkülöző írás meglepő magabiztossággal állítja például, hogy Jézus vegetáriánus volt, hogy az eredeti Szentháromság az "Atya, Anya, Fiú" felosztással bírt és Jézus iráni-párthus királyi sarj volt, akinek rokona a hun Attila is.[46] A családfát illetően további információkkal is szolgál, sőt, egy olyan nívós pedigrét állít össze a szerző, amelyre méltán büszke lehetne bármely leszármazottja. Eszerint Jézus, Mózes, Salamon király, Zarathusztra, Melkisedek, Hermész Triszmegisztosz, Buddha és Krisna is egy családba tartoztak, így Jézusnak nem politikai eredetű hatalma volt, hanem a vérében keringő földöntúli energia okozta különlegességét. Nem kapunk viszont választ arra a kérdésre, hogy amennyiben ez a vérvonal Jézusig ilyen különleges és földöntúli, akkor Jézus után, a leszármazottak miért nem lettek különlegesek, miért nem találunk olyan nagy neveket, mint Mózes vagy Buddha, a Meroving-ház miért tűnt el viszonylag gyorsan a történelem színpadáról és miért kell évszázadok-évezredek óta titokban élnie, rejtőzködnie a leszármazottaknak? Hogyan lehetséges, hogy a Katolikus Egyház már lassan két évezrede képes a Mindenséget mozgató energia utódait anonimitásra kényszeríteni? Számos ellentmondás található még Erőss Diána írásában: a cikk legelején a Sion rend "egyházi maffia", ezzel ellentétben a következő oldalakon már a jézusi utódok védelmezője; az egyiptomi Ámont és Íziszt is összekapcsolja - valószínűleg azért, hogy a Mona Lisa anagrammájaként kijöjjön az AMON L'ISA -, de Ízisz párja Ozirisz volt, nem pedig Ámon. A Merovingokat a jézusi származásuk miatt tisztelték szent királyként, de ugyanakkor a jézusi származásukat titokban tartották - ez egy ördögi kör, vagy a 22-es csapdája?

Erőss cikkében olyan történelmi valótlanságokat állít, amelyek szerint Nagy Konstantin államvallássá tette a kereszténységet, vagy az inkvizíció háromszáz év alatt nem kevesebb, mint ötmillió (!) nőt égetett halálra és azt, hogy a korai egyház kezdte elnyomni a nőket a társadalomban. Először is Nagy Konstantin nem tette államvallássá a kereszténységet, a 313-as milánói ediktum csupán egy türelmi rendelet volt a keresztényeket (is) illetően, ettől az időponttól törvényesen gyakorolhatták vallásukat Krisztus követői, azonban az államvallás érdekében a legtöbbet Nagy Theodosius tett, az ő uralkodása alatt szilárdult meg a kereszténység a pogány vallásokkal és tévtanokkal szemben. Amennyiben az inkvizíció három évszázad leforgása alatt ötmillió nőt végzett volna ki máglyán, az ekkora mértékű emberveszteség finoman szólva is igen kíméletlenül hatott volna az európai népességre. A patriarchális társadalom már jóval időszámításunk előtt kialakult, és bár az etruszk társadalomban a nők rendelkeztek kiemelkedő szereppel,[47] a férfiközpontú világ Jézus előtt és után is elterjedt volt, viszont nem mondhatnánk, hogy vallási oka lett volna. A Jézus körül szereplő sok nő az akkori zsidó társadalomban szokatlan lehetett, bizonyos mértékben érthető is lehetne a tanítványok értetlenkedése, esetleg irigykedése, azonban az örömhír férfinak és nőnek egyaránt szól, nem tesz különbséget a nemek között. Érdekes, hogy a női szentség hagyományát őrző Sion rend nagymesterei között kizárólag férfiakat találunk, legalábbis a Le Dossiers Secrets tanúbizonysága szerint - ugyanígy a másik védelmi feladatokkal (is) ellátott rend, a templomosok tagjai is férfiak voltak. Erőss Diána cikke, illetve az érdeklődés ebben a témában azt jelzi, hogy a konteó nem tűnt el a köztudatból, mindig van valami új adalék, információ, amely teljesebbé hivatott tenni az elméletet. Hazánkban a történetet árnyalja a nemzeti öntudat, illetve a tévesen értelmezett nemzeti öntudat - történetesen az, hogy Jézus és a magyarok között vérségi kapcsolat van.

A Jézus-elméletnek van egy sajátosan magyar vonatkozása, amely kimondja, hogy Krisztus és a magyar nép közeli rokonságban voltak. Ennek a tézisnek a megalkotója Badiny Jós Ferenc, aki a sumer-magyar rokonság legismertebb szószólója, s aki Jézus király, a párthus herceg című könyvében a sumer-párthus-hun-magyar rokonságot tárgyalja, továbbá megállapítja, hogy Jézus magyar volt.[48] Nem célom a könyv részletes ismertetése, azonban szükséges megemlíteni Badiny nevét, mivel követői később elméletét összekötötték a Szent vér, Szent Grál részeivel. Badiny teljesen összekapcsolja a magyar és a hun népet, véleménye szerint világszerte úgy ismerik a magyarokat, mint hunokat. A hunokat pedig a szkítákkal azonosítják, s ha elfogadjuk Jézus pártus-hun eredetét, amely mellett elmondása szerint több világhírű tudós kardoskodik, akkor azt kapjuk, hogy Jézus magyar volt.[49] Badiny Jós Ferenc szerint a világ első királya a magyarok királya volt, Nimród, aki a csillagok közül érkezett a földre, méghozzá az Orion csillagképből, s a földreszállás után Gilgames néven uralkodott és feleségül vette a Boldogasszonyt.[50] Badiny korábban a Biblia alapján magyarázta Nimród ősi primátusát, aki mint Noé dédunokája és a világ első uralkodója különleges karizmával rendelkezik, azonban az előbb említett égi származás nehezen egyeztethető össze az ember Nimróddal, aki nagy vadász volt az Úr előtt (Ter, 10,9). Teljesen nyilvánvaló Badiny és hívei számára, hogy a magyarok a világ legősibb népe, minden tőlük származik (ilyenkor hangoztatják leginkább a nyereg alatt puhított húst és a gyufát), s mivel mi olyan különlegesek, kiválasztottak és kegyeltek voltunk, valaki vagy valakik összeesküdtek ellenünk; ki akarják mutatni a magyar nép vérségi és vallásos kapcsolatát a sumerokkal, pártusokkal, szkítákkal és Jézussal. Mert Jézus a tanítványoknak ősi párthus-magyar tudást adott át, s Péter apostol levelei is a magyarokhoz szólnak, de a gonosz Saul-Pál rabbi sikerrel változtatta meg a Bibliát zsidóvá, hogy elnyomja a magyar-hun-párthus tanítást.[51]

Később Bunyevácz Zsuzsa az interneten fellelhető Grál királyok országa című írásában[52] már igyekszik a Baigent-elméletet összeilleszteni Badiny elméletével és más, manapság olvasható érdekes, ámde tudománytalan írásokkal. Meggyőződése, hogy akármerre indulunk a Grál nyomába, mindig ugyanarra a következtetésre jutunk: az Árpád-házi királyainkon kívül más beavatott királyokat nem találunk, akik Nimródtól származtatják magukat, csak a Merovingokat, akikkel rokoni kapcsolatban állunk, ezért nem véletlen, hogy Magyarország Mária országa.[53] Ezerszáz éves történelmünk nem foglalkoztatja annyira, mint az azelőtti korok eseményei - a homályba vesző, a mitológia uralta korszak sokkal vonzóbb, hiszen jobban használhatjuk fantáziánkat. Nála már nem csak a hunok, hanem az avarok és a szarmaták is az őseink, ahogyan a franciák is, akik Trójából kivándorolt gallok voltak, és a mai Aquincum helyén volt egy fővárosuk.[54] Amíg a Da Vinci-kód és a Szent vér, Szent Grál jobbára nemzetfüggetlen, egyetemes titokként tárja elénk a Grál és Jézus történetét, addig a magyar szerzők szinte teljes egészében kisajátítják maguknak az egész kereszténységet, sőt, az emberi civilizáció kezdeteit is. Az úgynevezett Grál-királyság Mezopotámiában alakult meg és a magyarok ősapja, Nimród volt az első grálkirály. Tőle (tőlünk) származik a bibliai Dávid király, és természetesen Jézus is. Bunyevácz szerint Arimateai József elvitte a Grált az angliai Glastonbury-be, és ott megalapította az úgynevezett "Grál-kereszténységet".[55] Ez a típusa a kereszténységnek a szerző szerint az úgynevezett "Nap-kereszténység", amely egészen különleges módon közvetít egy olyan tudást és hitet, amelyet a Katolikus Egyház kétezer éve szintén titokban és elnyomás alatt tart.[56]A Napkereszténység Szentháromság-felfogása ugyanaz, mint amelyet Erőss Diána fentebb említett cikkében is olvashattunk, amely így épül fel: Atya, Anya, Fiú.[57] Bátran kijelenthetjük, hogy Jézus és az Egyház nézeteltérésének magyar értelmezései minden várakozásunkat felülmúlják, hiszen sokszor minden alapot és tudományosságot nélkülöző tények erőszakosan vannak párhuzamba állítva a történelem egy-egy homályos, nem tisztázott eseményével. Minden mitológiai alak vagy történelmi személy, társaság a feltételezett ősi magyar hegemónia és elsőbbség szolgálatába állítható: Artúr, a britek legendás királya a mi múltunkban gyökerezik, a Merovingok, Dávid király, Jézus és rokonai, a templomos lovagok mindannyian tőlünk származnak.[58] Még a templomosok is rokonai voltak Krisztusnak, pontosan ezért küldték őket a Szentföldre harcolni és védelmezni Jeruzsálemet.

Befejezés

Jézus története az egyházon kívül tehát még kétezer év elmúltával is időszerű, felkapott téma, a hétköznapi embertől egészen az egyetemi tanárig bezárólag különféle egzisztenciájú emberek érzik magukénak a feladatot, hogy lerántsák a fátylat a titokról, melynek létezéshez - szerintük - nem fér kétség. Van rá igény, hogy hihetetlenebbnél hihetetlenebb elméleteket gyártsanak és tárják a nyilvánosság elé, nem törődve a hivatalos, tényeken nyugvó történelemértelmezéssel, ellentmondva vallástudósoknak és történészeknek. Ennek a Jézus-irodalomnak a képviselői elfogultsággal vádolják a "hivatásos" tudósokat, mert két-háromezer év távolságából úgy értelmezik és magyarázzák az eseményeket, ahogyan azt teszik, s hogy önkényesen, olykor nagyobb hatalmak befolyása végett olyan következtetéseket vonnak le, amelyek nem csak az objektivitást nélkülözik, hanem még az igazságot is elferdítik. Velük szemben helyezkednek el ők maguk, az igazi, a titkos, a világrengető titkok tudói, akiket szándékosan lehetetlenítenek el, hogy ne kerüljön napvilágra az igazság - ennek ellenére könyveiket szabadon kiadhatják, cikkeiket publikálhatják, természetesen nem a szakma hivatalos orgánumain keresztül, mert azok nem adják nevüket ehhez, hiszen ezen elméletek nagy része messzemenően nélkülözi a tudományos színvonalat.

Az olvasók egy része jól szórakozik rajtuk, másik része viszont készpénznek veszi mindazt, amelyet leírnak és magáévá teszi, mint világnézetet, ahogyan sokezer honfitársunk is meg van győződve arról, hogy mi magyarok vagyunk a legősibbek és legokosabbak, hogy a Kárpát-medence a Föld szíve és középpontja és, hogy az évszázadok alatt szándékosan nyomtak el bennünket. Lehet ennek valamiféle lélektani vonzata is - kell találnunk valamilyen magyarázatot arra, hogy miért szenvedtünk ennyit a történelem során, ezért valószínűleg jobb az a verzió, hogy annyira kiválasztottak vagyunk, hogy el kellett minket nyomni, mint az, hogy egyszerűen csak így történt minden, hogy mindez a hatalmi politika és időnként gyengekezű uralkodók még gyengébb politikájának az eredménye. Államalapításunk előtti történelmünk homályos részeit is romantikusabb úgy értelmezni, hogy a csillagok szülöttei vagyunk, hiszen egy vándorló, sztyeppei nép, aki egy a sok közül nem olyan érdekes, hősies, erre nem lehetünk annyira büszkék.

Mind a Baigent - Leigh - Lincoln-féle, mind pedig a Badiny-Bunyevácz-féle és hozzájuk hasonló elméletekkel számolni kell, mert a témát folyamatosan napirenden tartják és komoly hívő-rajongó bázissal rendelkeznek, függetlenül életkortól és egzisztenciától. Magyarországon a nemzeti identitás meghatározásának szolgálatába állítják ezeket az elméleteket - a keresztény Európával szembeni dac, a hálátlan nyugat iránti ellenszenv és a régmúlt dicsőség iránti roppant nosztalgikus szimpátia táplálja a tézisek kialakulását, fejlődését. A külföldi irodalom viszont - eltekintve némely, alig érezhető nemzeti kötődéstől - a konteó globális jelentőségét hangsúlyozza, amely a földkerekség népei életének radikális megváltozását hivatott elősegíteni. Széleskörű társadalmi jelenségről van szó, amely a névtelen blogok világából immár a hivatalos, felsőoktatási és tudományos fórumokon is egyre nagyobb teret hódít magának. Michael Baigenték és a többi Jézus-kutató művei tagadhatatlanul a piac számára íródnak, könyveikben kidomborítva a nőiséget és annak elnyomását az Egyházra fogják, holott nem a Vatikán "találmánya" a férfiközpontú társadalom, mindenesetre valóban jó marketingfogás.

Irodalom

VERMES Géza

1997 Jézus és a judaizmus világa. Osiris, Budapest

VERMES Géza

2005 A zsidó Jézus. Osiris, Budapest

TABOR, James D.

2007 A Jézus dinasztia. JLX, Budapest

HAAG, Herbert

1989 Bibliai lexikon. Szent István Társulat, Budapest

BENYIK György

2004 Az Újszövetségi Szentírás keletkezés- és kutatástörténete. JATEPress, Szeged

ELIADE, Mircea

2006 Vallási hiedelmek és eszmék története. Osiris, Budapest

BAIGENT, Michael

2006 Jézus-rejtélyek. Jokerex, Budapest

GLATZ Ferenc szerk.

2000 Magyar Nagylexikon X. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest

KUTROVÁTZ Gábor-LÁNG Benedek-ZEMPLÉN Gábor

2009 A tudomány határain. Typotex, Budapest

BAIGENT, Michael-LEIGH, Richard-LINCOLN, Henry

2006 Szent vér, Szent Grál. General Press, Budapest

ERŐSS Diána

2015 Az igazi Da Vinci-kód. Hihetetlen Magazin 8. 45-63.

BADINY JÓS Ferenc

1998 Jézus király a pártus herceg. Ősi Örökségünk Alapítvány, Budapest

BUNYEVÁCZ Zsuzsa

2016 A Grál királyok országa? Forrás: https://www.magtudin.org/gral.htm

DOMONYI Károly

2016 Napkereszténység - Hármas egység tana.

Forrás: https://domonyi.aries.hu/harmas-egyseg-tana.html#.VrtsNNCbhSQ

KŐHÁZY Ferenc

2016 Jézus Krisztus magyar volt?

Forrás: https://www.magyarfoldre.hu/cikkek/69/jezus_krisztus_magyar_volt__

SZÉKELY János

2007 Evangéliumi tanácsok a Bibliában.

Forrás: https://vigilia.hu/regihonlap/2007/3/szekely.htm

ÚJ VILÁGTUDAT BLOG

2016. 02. 12. Alakváltó volt-e Jézus?

Forrás: https://ujvilagtudat.blogspot.hu/2013/03/alakvalto-jezusrol-ir-egy-1200-eves.html#.Va-L_qZdarU

SCHRIFFRIN, André

2013 Michael Baigent. The Telegraph,

Forrás: https://www.telegraph.co.uk/news/obituaries/10135747/Michael-Baigent.html

CHARLOT, Claude

2013 Forrás: https://priory-of-sion.com/pos/frenchpolice.html

LE DOSSIERS SECRETS

2016. 02. 12. Forrás: https://9906753.net/downloads/documents/dossiers-secrets#toc-downloads

[1] Baigent - Leigh - Lincoln 2006. 369.

[2] Baigent - Leigh - Lincoln 2006. 348.

[3] Baigent - Leigh - Lincoln 2006. 392.

[4] Baigent - Leigh - Lincoln 2006. 45.

[5] https://9906753.net/downloads/documents/dossiers-secrets#toc-downloads

[6] Baigent - Leigh - Lincoln 2006. 233.

[7] Baigent - Leigh - Lincoln 2006. 246.

[8] https://priory-of-sion.com/pos/frenchpolice.html

[9] Baigent- Leigh-Lincoln 2006. 116.

[10] https://www.telegraph.co.uk/news/obituaries/10135747/Michael-Baigent.html

[11] Kutrovátz-Láng-Zemplén 2009. 205.

[12] Tabor 2007. 19-20.

[13] Baigent-Leigh-Lincoln 2006. 60.

[14] Magyar Nagylexikon 10. 2000. 651.

[15] Baigent-Leigh-Lincoln 2006. 55.

[16] Baigent-Leigh-Lincoln 2006. 60.

[17] Baigent-Leigh-Lincoln 2006. 82.

[18] Baigent-Leigh-Lincoln 2006. 187.

[19] https://ujvilagtudat.blogspot.hu/2013/03/alakvalto-jezusrol-ir-egy-1200-eves.html#.Va-L_qZdarU

[20] Baigent 2006. 284.

[21] Baigent-Leigh-Lincoln 2006. 19.

[22] Baigent 2006. 289.

[23] Baigent 2006. 294.

[24] Baigent 2006. 284-285.

[25] Baigent 2006. 284-285.

[26] Baigent 2006. 196.

[27] Baigent 2006. 228-230.

[28] Nyugat-Afrikában, Mali területén élő népcsoport.

[29] Baigent 2006. 299-300.

[30] Tabor 2007, 243.

[31] https://vigilia.hu/regihonlap/2007/3/szekely.htm

[32] Vermes 2005. 136.

[33] Baigent 2006. 342-343.

[34] Vermes 2005. 137.

[35] Vermes 1997. 206-219.

[36] Baigent 2006. 333.

[37] Vermes 1997. 210-219.

[38] Baigent 2006. 335.

[39] Baigent 2006. 333.

[40] Haag 1989. 380.

[41] Benyik 2004. 67.

[42] A Vatikán alatt magát a Katolikus Egyházat értem.

[43] Erőss 2015. 45-63.

[44] Erőss 2015. 49.

[45] Erőss 2015. 48-52.

[46] Erőss 2015. 48-59.

[47] Eliade 2006. 374.

[48] Badiny 1998. 150-158.

[49] https://www.magyarfoldre.hu/cikkek/69/jezus_krisztus_magyar_volt__

[50] uo.

[51] uo.

[52] https://www.magtudin.org/gral.htm

[53] https://www.magtudin.org/gral.htm

[54] uo.

[55] https://www.magtudin.org/gral.htm

[56] https://domonyi.aries.hu/harmas-egyseg-tana.html#.VrtsNNCbhSQ

[57] Erőss 2015. 59.

[58] https://www.magtudin.org/gral.htm